2.Évad 18.Epizód : " Hívjatok nekem papot !"

Hi Homers ! Nos , mikor ezt olvassátok én éppen otthon betegeskedek a mandulaműtétem után , úgyhogy most egész héten nem írtam így nem tudom mikor lesz 19.rész ! Sebaj itt a 18- Remélem tetszeni fog. És szeretnék köszönetet mondani a kommentelőknek , mert nem raktam volna ki ha nincs komment ( és nem írtok rám :D ) Remélem izgalmasra sikeredett :) Szavazzatok , kommenteljetek , iratkozzatok fel és akkor nem lesz probléma . Sziasztok ! 
Ui.: Demi Lovato - Neon Lights-ca megmentett ennek a résznek az írása közben . Halgassátok meg miközben olvastok :)

Miközben futottam elhaladt mellettem egy kés! Megálltam körbe néztem . Ha nem tévedek Lawley jött felém . Dühös volt. Én is az lennék ha nem tudnák volna sec-perc kinyírni valakit.
- Maradj nyugton gyors leszek és kíméletes ígérem . - mondta . - Hülye leszek . - indultam meg ismét. Megálltam egy fánál és a vállam fölött kb. fél centivel állt meg a kés a fában . Itt már nagyon megijedtem es futottam mint az őrült. Úgy éreztem magam mint Katniss az Éhezők viadalában. Ja . Kb.a szitu olyan is volt. Irónikus. Gyorsan tovább futottam . Majdnem megbotlottam ,  nem sok kellett ahhoz hogy elessek de volt annyi egyensúlyom hogy nem estem hanyatt . Megölt volna .
- A francba állj már meg ! - jött még mindig utánam . Nem fogom tudni lerázni .
- Nem gondoltad komolyan ? - ordítottam . Ekkor hangzott el az első lövés amit ő sütött el . Hangosan felsikítottam , de nem álltam meg . Nem hagyom hogy megöljön ! Húsz percnyi sprint után kikerült a látószögemből. A probléma az volt , hogy nem tudtam hol vagyok . Zajt hallottam körbe fordultam , de nem láttam senkit. Három lövést hallottam egymás után . Nem tudtam mire véljem , azt már inkább , hogy meghallottam Sam hangját , majd egy ismerős nevetést . Lautner. Futottam . Tudtam , hogy baj van . Kiértem egy mezőre . Láss csodát Lawley velem szemben állt a másik oldalon . A szívem csak úgy kalapált a felfokozott adrenalin miatt .
- Véged Macfox . - mondta összehúzott szemmel.
" Én is attól félek" gondoltam magamban. Aztán zörögni kezdett a telefonom . Ismeretlen szám . Amíg Lawley nem figyelt elfutottam . Jó messze próbáltam menni . Be is vált gyakorlatilag .
- Igen ? - vettem fel , miközben még mindig sétáltam ismét az erdőben .
- Miért mentél el Caylen mellől ? - szólt bele Sam .
- Megijedtem.
- Mitől? Ott volt melletted , most meg önző módon egyedül vagy ! Nemsokára sötétedik. Egy órát nem adok és korom sötét lesz. - mondta komolyan . Kinyomtam . Nem akartam , hogy senki se okoskodjon nekem .
Amúgy valóban egy óra elteltével besötétedett . Lawley sehol . Ez az egy pozitív dolog. Az viszont már kevésvé hogy nincs nálam víz , nincs nálam gyakorlatilag semmi . Sok gyaloglás után "letáboroztam" . Ami annyit takart , hogy leültem egy bokor mögé és lapítottam . Minden egyes morajnál felkaptam a fejem nem-e Lawley. Sok várakozás után már szerettem volna hogy Lawley itt legyen mert legalább ha megöl már nem kell félnem . Megrezgett a zsebenben a telefonom. Sam . Hál' isten most kell irnia . Természetesen.  Lejjebb

vettem a telefonom világítását és a hangerőt is némára tettem . Jobb az elővigyázatosság.  Ha minden igaz. Öhm.. ja. Egy idejig beszélgettünk de rájöttem hogy nincsenek messze . Minden lövést hallott amit én . Köztük azt is amit Lawley adott le. Felpattantam , eltettem a telefont , majf tovább indultam . Egyáltalán nem voltam nyugodt , nem voltam biztonságban . Felnéztem reménykedve az égre hogy az majd talán ad valami "jelet" . A Hold nagyon szépen világított , a sarkcsillag pedig olyan volt mintha ragyogna. Vajon ha Justin nem jött volna ki a börtönből minden rendben lenne? Mert , ha belegondolok lehet , hogy ezért közeledtek ilyen közel Taylorék (megjegyzem Taylor Justin után egyből paterolt ki a börtönből.) csak mert eddig messziről adtak jeleket. Tegnap még Sammel ültem valahol a közelben , most pedig olyan vagyok , mint egy űzött vad . Könnyeimmel küszködve tovább ballagtam . Valamennyire a Hold gyönyörűsége annyira megfogott , hogy pár óra gyaloglás után már nem is voltam fáradt. Mikor felészleltem , hogy vélhetőleg senki nem követ gyakorlatilag kidőltem . Nagyon elfáradtam az egésznapos rohangálásba. És ez még csak egy nap!
Napkeltekor keltem , ugyanis éreztem , hogy felettébb szomjas vagyok. Kihívás elfogadva. Ismét utra keltem víz keresése iránt. Aztán egy csomó óra gyaloglás után rájöttem , hogy a táskámban van egy vizesüveg. Elővettem természetesen betoltam az egészet. Költői kérdés   merült fel bennem " Hol van Lawley?" Nem ártana tudni.
Nem kellett sokat várnom megjelent pár ismeretlen csaj kíséretében . Vízen , levegőben jobb lett volna , de nem érdekes. Aztán rájöttem , hogy Superman nem vagyok 2mp alatt elrohanni nem tudok . Sőt , repülni sem tudok. Viszont fára mászni könnyebb - és megvalósíthatóbb - így ehhez a megoldáshoz folyamodtam . Elmentek anélkül,  hogy felpillantottak volna ezért egy kicsit megnyugodtam.  A nap nagy részét itt töltöttem - na , jó talán mégsem - estére , sőt még Naplementére sem szerettem volna ott maradni ezért nagynehezen lekászálódtam , majd tovább mentem. A sok séta megtette a hatását Napnyugtára olyan voltan mint egy csiga , mozdulni sem volt kedvem , de muszáj volt. Egy helyen megálltam de még a Nap el-el halványuló fényében láttam valamit a távolban csillogni . Nem akartam odamenni és megnézni hátha valami robbanékony
dolog vagy mit tudom én .  De az is lehet , hogy az a bizonyos valami hasznomra válhatna . Mindegy nem megyek oda. Álltam , csak álltam az egyre sötétedő erdőben . Szerencsére mostmár sikerült látnom a csodás természeti helynek mind a két oldalát . A csendes , szelíd nappali erdőt amiben a madaraj csicseregnek és minden itt lelhető állat teszi a dolgát . De mihelyst sötétedik ez megváltozik. Vad , rémisztő és egyáltalán nem szelíd arculatát mutatja meg az erdő egy hang sem hallatszik csak olykor-olykor hallatszik a bagoly huhogó hangja ami olykor olyan vészjóslóan hallatszik , hogy az embert kirázza a hideg is. Mivel én is emberi lény vagyok velem is megtörtént ez az eset. Pláne akkor mikor egy halk pisszenésre hátrafordultam és Lawleyt véltem kiszedni a Nap most már lassan teljesen eltűnő fényében.
- Nem volt elég hatásos a fán . - mondta. Lassan elfordultam és futni kezdtem . Felesleges volt. Lőtt. És most már el is találta a lábamat . Gyorsan estem a földre , mire ő ezt egy elégedett mosollyal nyugtázta. Felordítottam mikor a földre leértem. Nem tudtam mozdítani a lábamat. Artériát talált el amiből iramosan kezdett kiszökni a vér. A Nap eltűnt az égboltról , helyét a Hold és a megannyi csillag váltotta fel . Szörnyű volt reménytelenül felpillantani . A fények kezdtek elhomályosulni nézőpontomból. Azonban nyomta valami a kezemet . Tudtam , hogy ott nem lőtt meg így megfogtam a tárgyat és tapintásról felismertem mit is tartok a kezemben. És nem hittem el. Letöröltem könnyeimet így ismét minden tiszta éles volt körülöttem.  Egy fekete pisztolyt tartottam jobb kezemben . A hátamra fordultam - amikor estem dobtam egy szép hasast - és a megmaradt erőmből meghúztam a ravaszt. Ha jól láttam a lapockáját találtam el. Felém fordult aztán odanyúlt az előbb említett eltalált helyre. A keze véres lett így úgy véltem sikeresen eltaláltam.
- Most jó? - kérdezte.
- Majdnem. Hogyan megyünk innen ki? - jutott eszembe.
- Előbb is eszedbe juthatott volna.
Aztán csend lett. Lawley lekuporodott az egyik fa tövébe és elmélyült a gondolataiban. Egy pici puffanást lehetett hallani amit pár másodperc után felválott egy ordítás. Ezt pedig egy hatalmas robbanás követett. Nem szórakozok , ha azt mondom belerezegtek még a fák is.
- Mi volt ez? - tudakoztam.
- Ha jól sejtem felrobbant a kisebb benzintaktár.
- Messze van tőlünk? 
- Nem annyira. De szerintem Lautner és Bieber bandája érintett az ügyben.
-  Biztos?
- Nagy valószínüséggel igen. - nem beszéltem vele többet. Ha most Justinéknak bajuk esett senkim sem marad. Azonban a lábamba egyre nagyobb sűrűséggel nyilalt bele a fájdalom amitől folyton felszisszentem . A vér iramosan szökött ki a lábamból ezért már alig éreztem a jobb lábam. Egy kés segítségével szétszabtam a gatyámat és azzal próbáltam elszoríta avagy elállítani a vérzést , de nem sok haszna volt. Egy fél óra múlva Lawley már aludt én pedig a maradék óráimat számoltam vissza . 1 , 2 vagy 3 nem tudtam . Annyit tudtam , hogy rettenetesen fájt és , hogy ordítani tudtam volna , de ahhoz sem volt erőm .Felpillantottam az égre , hogy utoljára láthassam a Holdat , mert tudtam hogy a Napot már nem láthatom.

Utóirat utóiratja : A mostani "évad" nem lesz 29 részes , ugyanis úgy gondoltam szükséges lesz ehhez egy másik évad ra ahhoz ami következni fog .