2013. augusztus 9., péntek

2. Évad 1. Rész - " Te itt? "

 Sziasztok !!! Új rész :) Tele van mindennel ami kell :) Remélem lesz sok komi mert még jó sok akció dús ötletem van amit nem szeretnék magamba fojtani :) Szóval , iratkozzatok fel ! És kommentelésre feeeeeeeel !!!! 


                            ~*Lana szemszög*~

- Lanaaaaaaaaaaa!!!!! - ordította az a bizonyos valaki torkaszakadtából .Elkezdtem rohanni be az erdőbe a hang forrását keresve . Mikor megláttam Austint 2 "nagy ember" kíséretben . Ajaj.
- Engedjék el! - utasítottam a két férfit de nagyon nem érdekelte őket.
- Na gyere ! - lökött meg hátulról a pasas jelezve , hogy indulni kéne .
- Jólvan , jólvan megyek !
- Jólesz - mormogta halkan a pasas.
-  Avalanna nem mondták még neked hogy nem illedelmes elszökni máshonnan ? - kérdezte az az ember aki ott volt amikor az esküvő volt. Ő vitt el minket!!!!
- De, de Nem szeretek rabságba lenni. Voltam már elégszer. - közöltem.
- Aha, Szóval így állunk. - vágott sejtelmes fejet.
- Nem állunk sehogy! - fordult hátra Austin akit még mindig a két pasas vitt.
- Dehogynem! Kötözzétek meg őket! - utasította a két nagyembert akik hozzákötöztek minket 2 székhez. Persze külön-külön. Aztán itthagytak minket. Na kösz.
Lezuhantunk . Wáh. Érdekes történet ,hogy hogyan is lehet ,hogy én még itt gondolkozok . Tehát,  mikor zuhantunk nem vettük észre ,hogy a repülő pilótán volt azaz nem Austin vezetett . Ezt nem magunktól tudtuk meg. De ne haladjunk előre . Lezuhantunk egy szigetre . Ponthogy . Austin felmérte a terepet , hogy mi a számra megfelelő hely egy szigeten . Naja , ez érdekes . Éppen néztem ahogy a nap sugarak csillognak a tengeren mikor valaki kiáltott.
                                                                                                         ~*Justin szemszög*~
Sok minden történt azóta mióta elvesztettem Lanát. Például , hogy kiszabadultam. De ők Nem. Meg az is , hogy drogoztam. Pont emiatt. Akkor elvonóra küldtek . Vagy éppen az , hogy megkíséreltem életem legnagyobb hülyeségét. Öngyilkos akartam lenni. Először felmentem egy emeletes ház tetejére . Csak sétálgattam ott. Kezdetben. Aztán odamentem a széléhez megnézni milyen lesz leugrani. Mély. Nagyon mély. Az embernek Nem kell nagyon megerőltetniük magukat itt. Zuhanás közben meghalnak. Egy kérdés van. Nekifutva avagy sétálva? Szerintem a nekifutás kíméletlenebb . Az jó. Éppen ugrásra kész voltam mikor egy srác megszólalt mögöttem. Nem ismertem.
- Biztos ezt akarod ? - kérdezte.
- Igen. Miért ? Ismerjük egymást ?
- Nem. Vagyis én téged Igen . Te engem Nem. - közölte.
- És miért vagy itt?
- Tudom hol van Austin és Lana......
Mikor ezt kimondta majdnem összeestem. Úristen.
- Hol vannak?
- Egy szigeten. És nagy bajban.
- Odakell mennünk.
- Mennünk? - hőkölt hátra.
- Én Nem tudom hol vannak. Csak te segíthetsz.
- Gyere. Indulunk. - azzal a lendülettel lementünk az utcára beszálltunk a kocsimba és elhajtottam.
- Amúgy , hogy hívnak? - kérdeztem kb. fél óra csend után.
- Constancio , Alex Constancio.
- Mi vagy te ? James Bond ?
- Nem , csak már megszoktam , hogy így mondom . Bár ... lehet hogy egy kicsit sokat nézem - tűnődött el - Ott fordulj balra!
- Oké.


                                                                    ~* Lana szemszög *~

Késő lehetett mikor végre el tudtam aludni . Olyan kora reggel kiáltást hallottam . De nem tudtam , hogy álmodom vagy sem . Ugyanis az én nevemet kiáltották és tudtommal Austin itt ül háttal fordulva velem . Akkor .... ki az ? Kinyitottam a szemem és körbenéztem . Nem hittem a szememnek ! Mert ...............

1 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó lett! Jó sokára hoztad a részt! :( de remélem a kövit hamarabb fogod! :)♥

    VálaszTörlés